Vendég könyvünk Blogja!

Természetjárók emlékei

Prágai - túra

Az autós túra határokon keresztül tartott.

Az indulás egy kicsit zakatolt mivel különbözõ irányból érkeztünk az elõre megbeszélt találkozó helyre ami az m7-esen lévõ Mc D kajálda és benzinkút, ebben az összeállításban ugyanis két variáció van és persze mindenki másiknál volt.. A telefonos kapcsolat megteremtése után eldöntött tény volt, hogy a határ átkelõnél találkozunk mindannyian mivel mindenki mozgásban volt.

A határátkelõnél újfent nem volt meg egy autó, mivel neki tankolnia kellett és ezt a szlovák oldalon szerette volna elintézni, így hát a következõ tank állomás volt a találka velük. Ám ez sem jött össze mivel a benzinkutat elnézték és a végsõ és egyben utolsó összejövetel a cseh határ átkelõnél fixálódott, ahol bizony utol értük a szökevényeket és itt mindenkinek ki lett osztva a szállás címe, arra az estre, ha netalán újfent szétszóródnánk .
A következõ állomás Brno Tesco parkolója volt mert a város központba innen gyorsan el lehet jutni. A szökevény csapatag ám most lemaradt, mivel a kerék ellenõrzés kicsit tovább tartott és a csapat viszont elindult. Mivel két Tesco van e városba , így természetesen a másik helyen kötöttek ki és vártak addig amíg meg nem kapták az sms-t, hogy az indulás Brno -ból mikor történik. Mi viszont a nagy csapattal bejártuk a város központot és megnéztük az érdekességeket /igaz ,hogy elõször a külváros felé indultunk el és pár perc után a házak nem mûemlék jellegénél fogva rájöttünk ez nem jó útirány/. A gépkocsikhoz visszatérve nagy megkönnyebbülésünkre megláttuk az elveszet bajtársakat, akik most már megfogadták nem fognak mellõlünk lemaradni és e fogadalmukat be is tartották mert az eljövendõ találkozók alkalmával mindig elsõként voltak a megbeszélt helyen.
A sok kalamajka után útirányunk a szállásunk volt amit mindannyiunk csodálkozására egybõl megtaláltunk. A szokásos bejelentkezés szobafoglalás után nekivágtunk a város felfedezgetéséhez. A városközponthoz közel találtunk parkolót ami nagy csoda, igaz kissé tartva a kerékbilincses hely marasztalástól - ám ez nem következett be.
A csapat elõször együtt mozgott mint a kis kacsák ezt a fénykép felvételek is tanúsítják, késõbb azonban rájöttünk ki ki érdeklõdésének megfelelõen alakította ki az útvonal tervét. E tervben persze szerepelt a Vencel tértõl indulva az Óváros. Elsõ élmények közé tartozik Smetana zeneiskolája mellett kibukkanva az Orlojt meglátni ahol persze most is sokan várták a kerek óra eljöttét amikor a harangjátékra kinyílik a bábjáték két kis ablaka, s elõtte elsétálnak a különbözõ alakokat megszemélyesítõ bábok. A menetet a csontváz, az élet múlandóságának jelképe indítja el. Egyik kezébe egy kis harang kötele, másik kezében homokóra. Csengetésére az Apostolok jönnek elõ, majd az ablakok felett álló kakas kukorékolni kezd / és ez a kutatások szerint 1410- óta mûködik kicsit átalakítva, felújítva igaz /.
A Perchez-ház mellett utunkat a tömeggel együtt hömpölyögve folytattuk az Arany-kút ház felé, ahol az elsõ szállásunk lett volna, de most értettük meg mi az a csendes pihenési lehetõség, hát itt bizony mindig nagy a jövés-menés igaz a központ központjában van annyi szent. A naplemente a Károly-híd tövében ért bennünket amelyet látni kel, az Óvárosi víztorony és Szent Ferenc templom közé érkezõ emberek jobbra balra bámulgatnak ki a Moldvában gyönyörködve ki az Óvárosi vízimalmok hangulatos éttermeiben. Az étterembe invitáló szerecsen matrózokat kikerülgetve, a hídtorony alatt átsétálva szemünk elé tárul a túlsó oldal a várbegyeddel. Na volt elég látnivaló akár több napra is. Megjegyzendõ: nagyon oda kell figyelni az éttermekben a számlákra mivel a borravalót elõre felszámítják ami nem lenne baj, de a számla összeállításánál feltûnnek olyan tételek is ami elfogyasztásra nem kerültek /szerencsénkre velünk volt egy oly ember aki mindenre figyel így bennünket nem , de a csoportunk másik felét más étterembe bizony sikerült átvágniuk pár száz koronával. Az este érdekessége a Károly hídon elhelyezkedõ és egymás különbözõ zenéjét nem zavaró sok-sok zenekar és zenész muzsikálása, akik teljesen átveszik a délután itt árusító képzõ és fotó mûvészek helyét. Nagyon hangulatos és egyedi életteret teremtenek mûvészetükkel.

A második nap teljes egészében ott kezdõdött, ahol a tegnap abbamaradt. A teljes napot a vár negyed bejárásával töltöttük. A Kampa tényleg Velencére hasonlító látvány megcsodálva a Kisoldali kettõs hídtorony alatt áthaladva jutottunk a Kisoldali Kávéházhoz ahol a csapatok újfent széttagozódtak a megszokott csoportokba. Egy kisebb csapat a különbözõ építésû paloták között haladva egy kisebb atrocitásra lett figyelmes valószínû egy zsebtolvajt fülelt le egy turista és bizony "leverte ahogy kellett" nem volt az illetõ szégyenlõs. A balhé nem tartott sokáig és honnan honnan nem már ott is volt három rendõr, úgy hogy eléggé vigyáznak a rendre és szinte észrevétlenül helyezkednek el. Mi folytattuk tovább utunkat a régiségek utáni vágyunkat kielégítve. A Hradzsin elé érve persze néhányan gyorsan lefényképeztették magukat az õrt álló várõrökkel a fõbejáratnál, majd az elsõ várudvarra mentünk a Mátyás kapun keresztül. A második várudvaron álló dísz kutak mellett a csapat rövid ideig várakozott amíg a múzeumi belépõk megvásárlása megtörtént /gyerekjegy 110 korona/ ezután sorra jártuk az útmutató szerinti látnivalókat. A következõ átjárón keresztül haladva jutottunk el a Szent Vitus-székesegyház tövébe, amely helyén 930 körül már Vencel fejedelem egy kis szentélyt építetett. A templom építése Szent Vencel halálának ezredik évfordulójára 1929-re fejezõdött be véglegesen. Jellegzetességét fokozza, hogy végeredményben egy szûk várudvarra van beszorítva, a homlokzat felöl áttekinteni nem is lehet csak az emberek elõtt feltornyosuló látvány. Kívül és belül is gyönyörû. A székesegyházban lévõ oldalkápolnák /21 db/ közül a legszebb Szent Vencel kápolnája amelyet a szent sírja fölé emeltek 1362-ben. A dóm nagy tornyába való feljutás volt a nap megerõltetõ feladata, mivel láttuk a csigalépcsõrõl visszafordult ázsiai turista hölgyek kifulladt ábrázatát. A toronyba feljutás a szûk feljáróban tényleg nem volt kis feladat annak a pár ezer embernek akik itt fel és le haladtak, de a kilátás kárpótolt biztosan mindenkit aki felért és szétnézett Prágára látva. A körbe-körbe való gyönyörködés után a várudvarra visszaérkezve megpihentünk a Szent György szobornál amely a jeles magyar mûvészek a Kolozsvári testvérek György és Miklós alkotásának másolata /az eredeti a György téri mûvészeti galériában található. A mûvészek nagyváradi szobraiból a törökök késõbb ágyút öntöttek, végeredményben ez az egy alkotásuk maradt meg./ A téren keresztül menve a Régi Királyi palotába érkeztünk és érdekessége az Ulászló teremben az este megrendezésre kerülõ koncert fõpróbája, amire besétáltunk és jó ideig hallgattuk a cseh zenekart és énekeseket. A karmestert elõször nem zavarta a látogatók jövés menése de késõbb egészen bepöccent, amikor egy egész népes csapat érkezett a terembe igaz nem azért, hogy Õket hallgassa hanem a terem valójáért. Ez után hosszas vita kezdõdött, elõször kordonozás majd teljes terem zárlat valósult meg. Akik bent voltak maradhattak, akik kint maradtak egy élménnyel szegényebbek lettek.
A következõ látnivaló a Szent György-bazilika. Az egyszerû három hajós román bazilikát 920-ban alapította Vraitslav fejedelem és sírja is itt található. Mivel Prágára jellemzõ volt a más-más templomban elõadásra kerülõ rengeteg koncert, itt sem volt meglepõ, hogy az esti koncertre itt is árulták a jegyeket. Az arany utcácskát olyannak találtuk mint elképzeltük, igaz a kis házak egyikében felfedeztünk egy régi képet amikor még nem volt ilyen ápolt és skanzenszerû. Az emlékárú kereskedõk is érdekes portékákkal szolgáltak. A felsõ várfalban és az új Fehér toronyban lévõ kiállítás is nagyszerû volt a megvásárolható páncélokkal és vértekkel együtt. A kis házakba való bemerészkedéskor elgondolkozhatunk azon vajon ,hogy éltek itt az emberek / az udvari cselédek, várlövészek és közöttük néhány aranyverõ mester is./ A bámészkodás következménye az lett, hogy Daliborka toronyban még szét tudtunk nézni, de az öntõházba már nem tudtunk bejutni mivel a nyitva tartása lejárt. Viszont visszafelé a bástyakertbõl egy pillantás erejéig be tudtunk jutni a Spanyol terembe , de észre vették a hívatlan vendégeket és kitessékeltek bennünket, mivel egy nagyszabású esti fogadás elõkészületei folytak, hosszan terített asztallal.
Mi is megéheztünk és a Vencel-téri találkozó után vacsorázni mentünk a Medve étterembe, nekünk nagyon bejött, jó volt a kaja és a sör is. A vacsora után valahogy az Operához jutottunk, ahol éppen véget ért az elõadás. Senki sem figyelt az erre járó turistákra és egyszer csak bent voltunk elõször az elõ csarnokban majd a nézõtéren. Ami még az Operában történt csak azok tudják aki ott voltak. Miután észre vettek bennünket nagyon türelmesen megkértek, hogy ha mindent megnéztünk menjünk, gondoljuk Õk is szerettek volna haza menni, mivel kidolgozták magukat, hát mi is távoztunk egészen hazáig, ahol jól esett az ágy.

Az utolsó nap az ajándék vásárlás megtörténtével telt és egy kis körséta a Tyn templom környékén majd a Szent Ferenc templom megtekintése - igaz voltak akik felmentek a Petrin-hegyi kilátótoronyhoz, ahonnan gyönyörû képeket készítettek a városról. Az utolsó találkozó után Magyar hon vettük az irány ki egyenesen ki egy kis kitérõvel. A kitérõ a Pozsonyi vár megtekintése és egy jóízû estebéd elfogyasztásába merült ki. Szerencsésen, élményekkel telve érkezet meg mindenki és egyöntetû vélemény az volt legközelebb kicsit hosszabbra toljuk a túrát, mivel sok minden kimaradt, ami még pótolandó. Addig is ....