Vendég könyvünk Blogja!

Vizitúra emlékei

Szigetközi - vízitúra

A Vadvíz kempingbõl kiinduló csillagtúrák sorozata.

Harmadik nap:

Reggel esett az esõ. Minden csurom egy víz. A száradni kitett törölközõk is. Rövid és hosszú tanakodás után a terv a következõ lett. Irány Mosonmagyaróvári dagonya. Na ez sem volt semmi. De mi evezni jöttünk, ezért délután csak kirimánkodtuk az égiektõl a jó idõt. Olybá, hogy a naplementében gyönyörködve csak eveztünk, csak eveztünk, csak eve... . A táborba visszaérve nagyon éhesek voltunk a vacsorára, pedig ma nem is volt nagy zsírégetés. Ezen felbuzdulva és jóllakottan hirtelen felindulásból, tele energiával focimeccsbe kezdtünk, egészen besötétedésig. Után dumáltunk, söröztünk és tanakodtunk a következõ napról.

Szigetközi vizitúra emlékei

Negyedik nap:

A kiindulópontot, a Vadvíz kempingi kikötõt (1) elhagyva az árral csorogva nyugodt volt minden körülöttünk. Vikivel a túravezetõnkkel megbeszéltük, hogy a mai napon a Denkpáli zsilip és hallépcsõhöz szeretnénk eljutni. Nagyon örült, mert már kicsit unta a rövid evezéssel eltöltött túra vezetéseket. A megszokott könnyû túrák helyett egy kiskacskaringós nap. A tervünk kivitelezéséhez egybõl a felsõ sebesre kanyarodtunk és mint a villám úgy gyûrtük le az elsõ napon oly megpróbáltatást (2) okozott kanyarokat. Néha még meg is lódultunk nagyobb sebességre kapcsolva.  A fürdés, bizony a jó idõre való tekintettel ma már nem maradhat ki, ezért a Schissler átereszen keresztül közelítettük meg Dunaszigetet, ahol a már ismerõs belsõ tó tiszta vizéhez egy rövid szakaszon gyalogosan bandukoltunk át. (3) z ugráló fánk sajnos a tavalyi évben kidõlt és így csak úszkálás és napozás maradt, majd a tavirózsák és vízitökök közötti pihentetõ hosszantartó lubickolás után vissza baktattunk a kenukhoz és újfent Schissler átereszen keresztül (3) jutottunk ki a folyóágban, a Kisvesszõsi sátorozó helyet (4) kikerülve irányítottuk hajóinkat a hallépcsõ felé. Itt a morajló vízparton (5), megebédeltünk.  A vissza úton történt egy kis zûr, mivel elõttünk egy borulás zajlott és a fiatal túrázó csapatnál nagy volt a kalamajka - mással is megesik - könyveltük el, aki hajóra száll annak ezzel mindig számolnia kell.  Ezen felbuzdulva és persze a rétes utáni vágyakozásunk hatására minél elõbb szerettünk volna elérni Dunaszigetre (4). Újra szárazföldre lépve siettünk a sarki házhoz , de most nem volt szerencsénk mert az elkészült eledel nem számunkra illatozott. Vigasz képen az édes helyett, langallót vehettünk. Nem bántuk meg, mert nagyon finom volt. A kikötõ öbölben hosszú sorban állással türelmesen várták az ugra-bugrálni szeretõ túratársak míg sorra  kerülnek a partmentén álló fára felfüggesztett lendítõ kötélre, ahol különbözõ figurákat mutattak be, legtöbbször csobbanóst. Vissza utunk már ismerõs szakaszon tartott, elõbb a Ferde gát (6) majd a Görgetegi bukó (7). Persze most egy közös fényképeszkedés után igyekeztünk, mert várva várt a kemencében sütött malac pecsenye. Vacsora után az éjszakába nyúló táncparti következett fergeteges hangulatban ( a lányok az asztalon táncoltak, addig amíg az össze nem dõlt). Hajnaltájt ért végett a nap