Vendég könyvünk Blogja!

Vizitúra emlékei

Szarvasi - túra

A szarvasi kollégiumból a holtág és az élõvíz találkozásig tartott.

Elsõ nap:

A találkozó gördülékenyen lebonyolódott , az indulás elõtt 28 perccel 1 fõ kivételével mindenki elfoglalta  a számunkra lefoglalt " vasúti " fülkéinket. A hiányzó 1 fõ az indulásig izgalomban tartotta a társulatot , miután kiderült , hogy Õ egy múltkori esetben a város másik pu.- rára törtetet ki és félõ volt a második ez irányú kísérlete is bejön . Azonban megérkezésekor fény derült arra , - most más miatt történt a " pontos idõre " való érkezése. A szokásos ismerkedés után hirtelen átszálláshoz kellet készülõdni Mezõtúron , mindenki felpattant és csomagolt , mivel egy kedves idõsebb nénike felvilágosított bennünket arról , hogy most kell leszállnunk , csodálkoztunk is - elõbb érkezik az érkezési idõpont elõtt  a vonatunk Mezõtúrra ?. A sietõs felsorakozás után a vonat teljes sebességgel robogott a cél állomás felé . Az érkezési idõt is elértük " ácsorogva " és a csatlakozó vonat indulási idejét is elhagytuk " idõben " pontosan 8 perccel , de bizony még mindig csak vágtattunk elõre . Biztosan állítottuk , hogy - bizony a szarvasi vonat már nem vár meg vagy 56 embert , de nem így történ . Nagy nyugalommal rostokolt a várakozó szerelvény és addig ki is tartott amíg az összes lihegõ utas el nem foglalta a helyét .

Szerencsésen megérkeztünk a szarvasi pu.-ra ahol éppen elcsíptük a városba és rajta keresztül tartó autóbuszt . A szállás elfoglalása a szokásos bonyodalmakkal zajlott .
Az elsõ nekifutásra , - két ismeretlen lakos biztos irányítása és helyszíni " elkísérése " után csak nem jó helyre cuccoztunk le.
A második nekifutásra , - a helyszín megtalálása / amely a busz megállóval közvetlenül átellenben volt /
A harmadik , - nem is tudnak ami létezésünkrõl , hát még a szállás elõzetes lefoglalásáról . / telefonos és faxos foglalás volt /

A szerencse és a szerencsétlenség egymást követõen és a Kollégium igazgatónõje segítségével / köszönet neki / végre révbe értünk és a szobákat elfoglalhattuk.

A következõ megpróbáltatás az elõre megrendelt kenuk megvételének igazolása . Már nem volt meglepõ , hogy a csónakok nem álltak rendelkezésünkre ... etc. .... .

A végkövetkeztetés minden jó ha .....,  most is így történt , mert a segítõkész emberek csodákra képesek és ez most is beigazolódott .

A programunk úgy alakult , hogy mindenki jól érezte magát. : még a délután folyamán vízre szálltunk és kirobbanó erõvel és jókedvvel a tervezett útvonalon eljutottunk a Történelmi Magyarország közepére egy kis jelképes szélmalomhoz , amely talán azt jelképezi , hogy a magyarok kissé szétszóródtak a világ minden része felé . Rövid fényképezkedés és víz vételezés után tovább indultunk a holttér két oldaláról a vízbe lógatott horgász zsinórokat kerülgetve.
A csendes utazásunkat sokszor megszakítottuk a szélesebb részeknél a körös-holtági fürdõzéssel , amiben majdnem mindenki részt vett kivéve a mentõmellénnyel ellátott kedves sporttársunkat , akinek víz iszonya van mellesleg , bár az evezést nagyon megszerette . Az utunk egészen a holt ágat elzáró gátig tartott , amelynél a csónakok átemelése volt az elsõ gondolat és utunkat továbbá az élõ Körösön folytattuk volna tovább , de errõl rövid felfedezés után letettünk és visszafordultunk Szarvas felé .

A sporttelepre való vissza evezgetés után rövid kormányzási tanfolyamban vett részt aki elakarta sajátítani e mesterséget ami nem volt számukra könnyû a feltámadt szelõ miatt és el is tartott még vagy egy órácskáig amely mint a pinty úgy elrepült . Az estét volt akik a közeli étteremben múlatta el és voltak akik , a csendes kisváros éjszakai barangolásával töltötték / - amely néhol kanyargósra sikeredett és egy két véletlenül letaposott bogár halálával végzõdött . /

második nap:

A reggeli elszunyókálás után a csapat összerázódott és az Arborétum felé vette az irányzékot , amely egy olyan úton történt amely oly táblával volt ellátva ami feltüntette  , hogy ez az út nem az Arborétumba vezet . A tábláknak sem lehet mindig hinni mivel nyílegyenesen oda vezetett és igaz , hogy egy kicsit porosan de rövid úton megérkeztünk a bejárathoz ahol egy nyomós kútnál mindenki szomját olthatta . A társulat a jegy megvétele után " több ágra szakadt " . Volt akik a hajózástól nem tudtak elszakadni és a Katalin II sétahajózást választották , ami nagyszerû élmény volt a hajós kapitány szenzációs elõadásmódja miatt is. Volt akiket szólított a természet és az összes létezõ fát megmászták - volt belõle jócskán . Volt akik felfedezõ útra indultak és az útmutatóban feltüntetett összes növényt felkeresték és az egész kertet bejárták . A bolyongások után a megbeszélt idõpontban találkoztunk és a hazafelé vezetõ úton már egységesen hosszú sorban trappoltunk haza / a bandukolást meg - meg szakítottuk egy kis fosóka szilva szüreteléssel /.

Délután a csónakházban már vártak a kenuk , amelyek a maratón túrából visszatértek és már alig vártuk mi is , hogy elinduljunk a Békésszentandrási ág felé . Két dolog miatt is : a gyaloglás után jól esett mindenkinek az üldögélés és a nagy hõség miatt a fürdõzési lehetõség , amely az indulás után a campingnél be is következett . Kis felfordulást okozott a megjelenésünk a stégen való kikötést követõen , mivel a csónakok rögzítése után / a holt ágban is van egy állandó vízmozgás a szivornyánál való állandó víz utánpótlás miatt / azonnal megkezdõdött az ugrálás , amit a lányok egymás utáni vízbe potyogtatása követett . Mindenki vízre érkezett ki - ki különbözõ pózban , ahogy sikerült , ámbár volt aki annyira " sírdogált " ,hogy megkönyörültünk rajta és Õ megúszta " - az az átkozott jó szívünk , már megint .. " . A pancsolást követõen mindenki kezébe kapta az evezõjét vagyis majdnem mindenki mivel most is voltak lógósak akik egy kicsit "szárítkoztak" , igaz amikor megszáradtak valahogy nagy kedvet éreztek arra , hogy elkezdjenek locsolkodni és ha már a szándék megvolt hát a tett is elkövetkezett , ami persze általános víz zuhany követett majd a csónak víztelenítése / "fürdõnadrággal" vagy bármivel ami kicsit is szívta a vizet . A megbeszélés szerint nem kellett sietnünk vissza és bizony ezt be is tartottuk és a kijelölt utunkat bejárva este " holdfénybe " érkeztünk vissza 10:00-re . Az esti fényképezés miatt azonban még meglátogattuk a kivilágított nevezetességeket , bár a szúnyogok már nagyon csipkedtek bennünket . A csónakok elrendezése után egy kis kerítés mászás következett , mivel a telep estére bezáratatott / igaz , hogy a kulcs ott volt felakasztva de Mi ezt nem vettük észre , így mindenki átmászta az akadályt /. Az éjszaka egy kis esti város nézéssel záródott , így 00.47.perckor mindenki ágyba került mivel másnap korán keltünk a harmadik úti célunk teljesítése miatt.

harmadik nap

A reggelizést követõen megfogyatkozva / volt ki most lemaradt és a strandolást választotta / csak két csónak indult el a déli halastó felé , kicsit átrendezõdve de szintén jó tempóban csendesen surranva . Erre felé megritkultak a kis horgásztelkek és a civilizációt felváltotta a nádassal és vízbe hajló ágakkal övezett / a horgászok szerint nagyon jó csukázási hely / partoldal , ahol már megjelentek a molnár fecskék nagy csapatban a nádon csipegetve és hintázva . Sajnos a halastó le van zárva / kisajátítva / és így nem tudtunk a kerülõ ágon áthaladni és vissza kellett fordulni , azonban a visszafelé vezetõ úton ez eddig látott táj tükörképét láthattuk és ezáltal más szemszögbõl vetõdött szemünk elé . Összegezve egyáltalán nem volt unalmas e kirándulásunk sem .

A vonatra várva még egy asztali csocsó parti is belefért a helyi vasúti büfében , bár az eredmény nem volt " záró " mivel a vonatunk megérkezett és elindultunk haza felé .... .

z idõjárás kedvezett az egész túránkon keresztül a lelkes és kitartó csapatunk számára. A reggeli gyülekezõn pontosan megjelent mindenki, ami azért is fontos volt, mert a vonat dugig volt utassal, akik a különbözõ iskolák ballagására igyekeztek. A vonatozás nem volt egyhangú, mert a csapatunk tagjai - igaz különbözõ fülkékben helyezkedtek el, ebbõl kifolyólag - mivel voltak akik most voltak elösször velünk és nem ismertek mindenkit - egy kedves fiatal utas családra azt hitték Õk is hozzánk tartoznak igy pillanatok alatt letegezve bemutatkoztak egymásnak és egész végig megvoltak gyõzödve arról , hogy együtt fognak túrázni velünk. Mindent megtudtunk róluk és Õk is rólunk csak az nem derült ki hogy nem egy csónakban evezünk.A tévedés csak az átszállás után derült ki - igaz Õk is nyaralni mennek , de más uticéllal. Az átszállás sem zajlott bonyodalom nélkül mert a miskolci állomáson - igaz a vonat a beérkezõ vonatunk mellett állt , és csak át kellett volna szállnunk a vonat elejére - de Mi , a vonat ablakán keresztül kihajoló " kedves utas felvilágosítására " a vonat hátsó vagonja felé vettük az irányt és oda is szálltunk fel , ahol csak a folyosón jutott Szerencsig állóhely. - Biztos megijedt a nagy létszám láttán !! A baj csak az volt , hogy amikor Szerencsre értünk majd leszálltunk a vonatról és kerestük a Tokaj felé menõ vonatot a kalauz felvilágosított bennünket , - Éppen most szálunk le róla, csak a vonat elsõ fele megy tovább Tokajba, a hátsó kocsikat lekapcsolják és másfelé veszi irányát - tehát irány a csomagokkal az elsõ kocsik felé itt persze rengeteg üres ülõhely volt ahová letottyanhattunk. Tokaj állomásán azért egy kis szerencsénk is volt mivel egy erre szakosodó szállító "Barkas" a csomagjaikat és egypár leányzót - akik még a csomagokkal együtt befértek - elszállította a 4 km-re levõ szálláshelyre. A többiek átsétáltak a városon.

Folytassa a posta olvasását »»