Vendég könyvünk Blogja!

Vizitúra emlékei

Szigetközi - vízitúra

2009. augusztus - 12-16 -án

A Vadvíz kempingbõl kiinduló csillagtúrák sorozata.

Elsõ nap: A megbeszélt idõpontban folyamatosan érkeztek túratársaink a Vadvíz kempingben és a találkozó gördülékenyen lebonyolódott. A szokásos bejelentkezéssel, sátorveréssel, felszerelés felvétellel szinte repült az idõ. Mivel minél elõbb szerettünk volna vízre, illetve hajóra szállni ezért mindenki tette a dolgát. A szokásos ismerkedés és a hajóbeosztás után megbeszéltük az elsõ napi túraútvonalat, persze a vízen. A kikötõ csendes vízfelületét kihasználva kis gyakorlás következett a kezdõ túrázók részére és csendben a tapasztaltabbaknak is jót tett a bemelegítés. A kiindulópont a Vadvíz kempingi kikötõ(1) csendes vízfolyását elhagyva gyors folyású részhez érkeztünk, ahol a kenukat libasorban állítva haladtunk. Jegenyés bukó elõtti hirtelen balkanyar megtréfálta a csapatot, mivel a csatorna szûk, kanyargós és gyorsfolyását nem vettük komolyan és egybõl leckét kaptunk a folyótól. A folyóvíz felé hajló és benyúló kidõl jegenyefa ágait megcéloztuk(2) pedig nem volt szándékunkban, a kormányos lepottyant a vízbe, vagy is inkább ugrott, hogy a kenu végét visszatartsa a keresztbe fordulástól. Egy pillanat mûve volt és a negyedik kenu befutott, mégpedig pontosan mellénk jobbról. A váratlan helyzetben megijedt hajózók kidõltek jobbra és a megbillent hajót az áramló sodrás már tele is töltötte vízzel. Az emberek pedig kipotyogtak az örvénylõ vízbe, de senki nem vesztette el a lélekjelenlétét, aminek megõrzésére ilyenkor nagy szükség van. Mégpedig annyira nyugodtan tûntek fel mind a négyen, hogy az elsõ és a második kenu hajózói látták itt minden rendben van csak egy kis csobbanásra vágytak a vízben úszók. A felszerelés is minden meglett hiány nélkül - szóval megvolt a "beavatás". E hideg vizes esemény után óvatosabban vágtunk neki a kalandoknak. A Csökös zárásnál(3) bizony átemeltük a hajót biztos ami biztos alapon, majd árral szemben eveztünk egészen a Doborgazszigeti(4) sátorozó helyig. Itt egy rövid szárazföldi pihenõt tartottunk a, a helyi kisvendéglõben, ki-ki amit szeretett azt fogyasztott. Tovább folytatva a folyással szembeni evezést egészen a Jegenyés bukóig (5), de itt már elég nagy volt a szembe vízfolyás és megfordultunk egy kis pihenõre ami egészen az Alsó sebesig tartott. Az elcsendesedett vízfelületen lecsurogtunk a Ferde gátig,(6) ahol a sziklás áthúzás és a parti átemelés közül választottak a csapattagok. Mindkettõ jó buli volt mert az áthúzásnál combig kellett a hûvösebb vízben trappolni míg az emelésnél néha néha egy kis csalán serkentés hatott ránk. A várva várt Görgetegi bukó (7)jó emlékeket ébresztett bennünk, egy korábbi túránkon több órát is eltöltöttünk itt az átbukó vízben masszíroztatva a hátunkat. Most a kis vízhozam miatt éppen, hogy átbukott a víz. Az átemelés után már lassú evezgetéssel küzdöttük le a hátralévõ távot. A táborba visszaérve nagyon vártuk már fõt étket. Nagyon ízletes vacsora után dumáltunk, söröztünk és tanakodtunk a következõ napról.

Szigetközi vizitúra emlékei

A kiindulópont a Vadvíz kempingi kikötõ (1) még csendesebb vízfolyását elhagyva a szembe vízfolyás is nyugodt volt mivel széles és lapályos e rész. Több hajóval is találkozhat itt az ember, mert a megszokott könnyû túrák itt zajlanak. A tervünk kivitelezéséhez túravezetõ segítségét vettük igénybe. Az Õ hathatós utasításait betartva gyorsan haladtunk a nem rázós szakaszon. A tájban is ráértünk gyönyörködni és a társaság vidáman szelte a habokat. Vidámságunkat a kissé borús idõ sem tudta elûzni. Az Ördög-tó talán még fürdéssel is kecsegtet, ha kisüt a napsugár, így megcéloztuk (2). A fürdés bizony nem alulról tóvíz állapotában, hanem felülrõl csepergõ, majdan szakadó esõ formájában érkezett. Szerencsére a tó partján sûrû lombkoronájú fák állnak és alájuk evezve kicsit védve voltunk az égi áldástól. Azonban nem idõzhettünk sokáig, mivel haladnunk kellett, mert az idõ sem áll meg és még csöpögõ esõben elindultunk.
A Szigetparti kapun (3) keresztül jutottunk ki a nagy Dunára, ahol újabb megpróbáltatás fogadott. Szembeszél és "18" cm -es hullámzás. Minden erõnket összeszedve vágtunk át a vége nem érõ nyílt vízen. Szerencsére úgy 20 percnyi szakadó esõ abba hagyta és már csak a szél borzolta kedélyünket. Ügyesen manõverezett mindenki, pedig életünkben szerintem most történ ilyen hosszantartó nyílt evezés meg mindenkivel elõször. Volt, hogy egyhelyben álltunk mert a szél és a szembesodrás nem eresztette a kenukat elõbbre, mintha még mindig határ lenne a két ország között, amelyet most a szál alkotott. Rajtunk kívül nem is volt más a nyílt vízen. De ha mi egyszer nekivágunk, hát megcsináljuk ésszerû keretek között. A kikötés után felnéztünk az égre hálálkodva és láttuk, hogy a beborult égbolt kezd tisztulni. szerencsénk nem hagyott el újfent, mert a hétvégén versenyt rendeztek a rafting (4) pályán és éppen szabad edzés indult. Nagyon ügyesek voltak a fiatal és idõsebb versenyzõk egyaránt. Az edzõk irányítását megfogadva rengetegszer gyakoroltak egy-egy fordulót. Itt sokáig elidõztünk, majd az újfent gyülekezõ felhõk elöl ismét vízre szálltunk és meg sem álltunk a Benda bukóig (5), ahol végre surranhattunk egyet. Jól jött a segítõ irányítás Enditõl a Helena bejáratánál (6) mivel itt elég nagy volt a sodrás, Minden hajónk kisebb nagyobb ívben betalált az átjárón. A szinte tükörsima vízfelület meglepetésként hatott ránk, megspékelve a gyönyörû látvánnyal. Mintha megrendezték volna a nap is kisütött oly erõsen, hogy persze mindenkinek egybõl kedve lett egyet fürödni. A pihenõ után már csak a folyóval vitettük magunkat összekapaszkodva egy kis ideig eldumcsizva és persze várva a meleg ételt nagyon éhesen. Vacsora után az éjszakába nyúló sakk parti a csendes örültek kedvence és sok jelentkezõ volt a csapatba