A szeptemberi elsõ MTB -s vállalkozás és reménykedtünk hogy, sár nélkül megússzuk.
(2014.09.06.)
Szép szeptemberi szombati nap találkoztunk a vinyei Öregbakony turistaház fenyõfái alatt. A csapat majdnem teljes létszámmal megjelent itt; pedig az ország különbözõ részei felöl érkeztünk. Minden rendben volt a szállással, persze ez foglalkoztatott bennünket legkevésbé. Vock Balázstól bérelt bringák is a helyére kerültek egy kis késéssel igaz, mivel elidõztünk a gici kis bicóboltjában, nem a bringák beállítása miatt, hanem mert oly bringa matuzsálomokkal rendelkezik, amelyet csak csodálni tudtunk. Szóval az idõ rohant, és a többiek vártak. Közben persze a szállásadónk, patyolatra súrolta a szállás összes helységét és mellékhelységét is, mivel akármikor betoppanhat az ÁNTSZ. Szóval már csak az indulás hiányzott, a nap se várt tovább és felragyogott a felhõk közül. Irány a Cuha völgye. Hop és az éjszakai és az elõzõ és elõzõ éjszakai esõzés miatt, úgy döntöttünk az erdei ösvényeket használjuk, mint egybõl a saras vizet. A választás most jól sikerült, mivel térkép nélkül, megérzésre vágtunk neki. No a területet jól ismerõ helybéli kis útbaigazító segítséggel, pontosan megtaláltuk a csapásokat, végül az õzeket megugrasztva sártócsákon, csalános réteken, murvás majd beton úton keresztül eljutottunk Csesznekre. A vár volt a cél, mint a régi Wathay Lõrinci szép idõkben. Az utolsó kaptatón, való igaz, hogy volt aki már az utolsó kanyar elõtt, lepattant a bicóról és tolta. De elsõ nekifutásra ez nem számít, így is nagyszerû idõt tekertünk. Minden dicséret a kemény munkáért a 8 -9 éveseknek is. A vár csodálatos így romjaiban is, és ha a Közbeszerzés engedi jövõre még szebb lesz. A panoráma pedig felséges, persze elõször nagymama fánkját próbáltuk ki a cseszneki Lovagvár falatozóban.
A várlátogatás és a permetezõ esõ után haza felé vettük az irányt. Beton majd az ismerõs murvás út, amelyrõl most már nem tértünk le, éppen a Pokol csárdához vitt, ahol a megbeszélt estebédünk várt bennünket, amivel mindannyian meg voltunk elégedve. A vacsi után a szálláson Rizikót játszottunk, mármint a gyerekek és a vállalkozó szellemû felnõttek, a többiek pedig otelló bor szürcsölve dumcsiztak lefekvésig:)
(2014.09.07.)
Másnap csepergõs meleg átlagos vasárnapra ébredtünk, állítólag egész éjjel esett, de mi nem halottuk még a horkolásokat sem:), csak a reggeli 5 órai ébresztõ telót. Az ébresztõ után persze vissza aludtunk és reggel 8-ig durmoltunk. A kiadós reggeli után, amit mindenki maga állított össze magának:) irány a következõ napi tekerés, ami a Bakony oly szép részeit érinti majd, mint a Likas kõ, a 4000 éves Földvársáncok, Hódos ér a régi vasút völgye, Üveghuta árok, Porva. Ez szépen leírva, szépnek tûnik, csak hát a felázott "terület", minden jóval ellátott bennünket. Oly élményekkel gazdagodtunk, amit csak az tud értékelni, aki ott volt. Minden szépség megvolt, amit egy monti-túrán elképzel az ember és amit a képek is tanúsítanak. Porva után betonos úton Borzaváron keresztül jutottunk el Szépalma-pusztára, utunk felére. Itt egy rövidebb pihenõt tartottunk, megnézve a mangalicákat és a legelészõ szürke marhákat is, majd a kék jelzésre térve lefelé gurultunk át Ménesjárás-pusztára. Ez nagyon tetszett mindenkinek, fõleg a 40-es tempó. Innen, egy kis kaptatón felfelé tekerve, a zöld jelzésû turista úton egészen a piros keresztig nem lehetett eltévedni:) A hátra levõ út végig murvás volt ami jó haladási tempót biztosított egészen addig, amíg Sanya hátsó kerek fel nem adta. Épp megérezte a defekt elõszelét és le akarta engedni a szelepnél a túlnyomást, hogy a kitüremkedett belsõt megmentse, amikor "durr" és a belsõ feladta a harcot. Szerencse, hogy Gyurinak volt egy "madár látta belsõje", amely méretben megfelelõ volt és pillanatok alatt ki is cseréltetett. Egy kis csoki osztás után indulhatott tovább a csapat. Jó kis csapat volt és a szerencsével bizony nem állt hadilábon. Sokáig gondolkodtam a lefelé repesztés közben hogy lehet, hogy az MTB felszerelés között egy Schwinn Csepel Apollo Versenykerékpárhoz való belsõ :) Hazaérve újra betértünk a Pokol csárdába, majd mindannyian jóllakottan indultunk otthonunk felé.
(Csontváz)
Folytassa a posta olvasását »