Vendég könyvünk Blogja!

Kerékpár túra

Bernece - túra

A bicikli és a gyalogtúra a határon innen és túl is tartott.

Az idõjárás kedvezett az egész túránkon keresztül a lelkes és kitartó csapatunk számára. A reggel egy kis izgalommal kezdõdött, mert volt aki hála a mobiltelefon korszaknak értesített bennünket az indulás elõtt 16 perccel - "elértettem a találkozó idejét a következõ vonattal csatlakozom hozzátok". E hír késõbb jó hírré vált mivel volt aki a vonaton  vette észre - "nincs itt az útlevelem !! Kis szervezkedés után minden rendbe lett, az útlevél a lemaradó "csaptag" zsebébe került és Esztergomban átadatott jogos tulajdonosának.
Az elsõ napunk délelõttje a város Keresztény múzeumának megtekintésével telt ahol a csapatunk némely kép láttán egy kicsit elborzadt -pl. a lefejezett vértanuk, melyen fejüket kezükben tartva néztek a szemlélõkkel /velünk/ farkasszemet. Szóval az épületen kívül sütött a nap és fújt a szél. E szél kicsit megnehezítette a bringájukon Budapestrõl feltekerõ bátor vállalkozó szellemû sporttársaink életét mivel végig szembeszélben kellett tekerniük, de Õk is szerencsésen megérkeztek. A teljes biciklis létszám összegyûlte után hosszú sorba áttoltuk az új - régi hídon a kerékpárunkat a Magyar- Szlovák határ kuckóig, ahol rövidebb várakozás után átléptük a határt. Az ebéd elõtt egy rövid fényképezés történt háttérben a Bazilikával , amely pompás látvány a határon túlról is. A roston grillezett harcsa és cigánypecsenye elfogyasztása után nekivágtunk az elsõ emelkedõnek / 12% / amit sorra a többi követett. Az utunkat többször is megszakítottuk rövidebb pihenõkkel és gyönyörködtünk a tájban. A második határ átlépõ Letkésnél történt , ahol megbeszéltük a kipróbáltabb és edzettebb tekerõkkel , hogy a következõ megálló Nagybörzsönyi elágazásnál lenne és a programban eltervezett érdekességeket ott megtekintjük. Ez elmaradt mivel olyan hévvel tekert mindenki , hogy a jól látható útbaigazító tábla mellett elsuhant az élboly és csak pár kilométerrel késõbb jutott észbe - "hoppá ez kimarat". Na majd legközelebb! A szállásig komótosan pedálozva  - egy betérõ üdítõ - és fagylaltozással megszakítva, délutánra elértük az aznapra kitûzött célunkat - leszálltunk a nyeregbõl. A szálláson szeretettel vártak már bennünket és rövid idõ alatt "belaktuk" magunkat.

Reggel ketté vált a társaság : az egyik a gyalogtúrát választotta a kisvasutazással egybekötve , a másik a bringázást Lévára.

A lévai táv 125 km volt amit hõsiesen teljesítettek az útra vállalkozók.

A gyalogtúra csekély 19 km-re sikeredett : Bernecebarátiból indulva, a falut körülölelõ dombság megmászása és bozótos áttörése után, majdnem eltévedve értünk le Kemencére, A fateleprõl, megérkezésünkkor éppen indulni akaró kis "zötykölõdõ" vasúttal , ami csak a strandig jár  - folytattuk utunkat. Ezután újra láb-buszra váltva jutottunk el A Feketevölgy Panzió "vilati" üdülõig, majd a régi vasútvonalat követve fel a Hamuházig. Tovább kanyarodva jutottunk el a Fekete völgyön keresztül a fordulóig, ahol a hegytetõn elfogyasztottuk a szendvicseinket a tájban gyönyörködve , majd az utunkat visszafelé véve a vár romjait megtekintve a lejtõkkel és emelkedõkkel megküzdve, állandóan szomjasan kicsit elfáradva de a megbeszélt idõpontra, az erdei kisvasutat elérve vissza érkeztünk Kemencére. Itt sajnos a kisbolt be volt már zárva és a kürtös kalács sajnos már nem várt reánk. Azonban egy rövid 3 km -es táv még igen, az árvíz által elmosott - most a gát javítás miatt kiszáradt víztározó felsõ partján keresztül , újra az ókori földvár sáncait megmászva jutottunk vissza a szállásunkra. Az este egy kiadós focizással folytatódott, ahol a lányok remekeltek, amit néhány sajgó boka bánt, nomeg a vesztes csapat. A kárpótlás a bográcsban fõzött paprikás krumpli volt, amely úgy elfogyott mint a sicc !! pedig nagybogrács volt a fõzõ edényünk / 25 l /.

A harmadik napunk is jól kezdõdött és folytatódott. Az ébredés 07:30 -kor történt mivel most nem siettünk sehová - ilyen is van néha . A becsomagolás és elköszönés után magunk mögött hagytuk Bernecebarátit. A Nagyoroszi felé kanyargó felfagyott összekötõ úton haladva csak lassan jutottunk elõre Drégelyvár felé, amit megtalálva felderítettünk. A sok emelkedõ után - amit egyesek kimondottan szerettek - végre lefelé gurulhattunk addig míg egy sorompó egy kapu és két fegyveres õr nem állta utunkat. Mi elõször azt hittük továbbá nem tudunk haladni ez úton és visszafordultunk egy darabig, majd rövid vissza pedálozás után rájõve, hogy valami nem stimmel - a térképen tájékozódva, - meg is megkíséreltük az áttörést ami meglepetésünkre olyan egyszerû volt hogy csak na. A sorompóhoz érve, az   felnyílt , a kapu kitárult és mi áttekertünk. Hátralévõ utunk alkalmával többször vonatra akartunk szállni de végén a váci majálison keresztül, egész Budapestig haza kerékpároztunk.

 (Joli)