A kirándulás kicsit feszített tempóban tartott .

Kedvcsináló beszámoló MTSZ után :

..... pedig a két Kevély merész csúcs rajzolódik ki. Balra a középkorba tehetünk kirándulást, jobbra az ókorba juthatunk vissza: a rómaiak idejébe. Az északkeleti lejtő telve van emlékükkel. Aquincum lüktető élete áttörte a város kőfalait, feljutott a szomszédos hegyoldalakra is. Az itt fakadó jó források csábítottak a letelepedésre. A Jablonka úton kb.50 évvel ezelőtt egy fiatal római no épen maradt múmiáját találták meg. Vízvezeték szerelése közben akadtak rá a több mint másfél ezeréves szarkofágra. A Csúcshegyen pedig piros tetős villák sorakoztak. A régészek ásója felszínre hozott egy remek villát melynek pompás fürdőtere is volt. Bizonyára nagy úré lehetett... A Csúcs-hegyi-nyereg után a csúcshegyi dűlő erdejében ereszkedünk lefelé. Az első nagy szerpentin kivisz az erdő szélére, ahol a Csúcs-hegyi turistaházat látjuk. 1926-ban a BTE építette. A turistaháztól tovább ereszkedünk a szép turistaúton. Legalsó szakaszán találjuk a Rozália téglagyárat. Immár harmadszor keresztezzük az esztergomi vasútvonalat (1. Dorog, 2. Piliscsaba).

Mintegy harminc kilométeres út után magunk mögött hagyjuk a Budai-hegységet és egyben Budapest területét is. Hiszen Máriaremetétől egészen idáig a főváros területén jártunk. Most már ismét a nagyobb és magasabb Pilis-hegységben folytatjuk utunkat. Szántóföldeken keresztül a kis Köves-bérc túlsó szélén Pilisborosjenő házait érintve bontakozik ki imponáló méreteivel a Kis-Kevély - Nagy-Kevély - Ezüst-hegy meredek, sziklás vonulata. A Nagy-Kevély ott emelkedik közvetlenül a falu mögött mint valami óriás díszlet. Feltétlenül érdemes letérni Pilisborosjenő községbe.

Pilisborosjenő [Weindorf] területén avar emlékek kerültek napvilágra. A középkorban különböző családok magánbirtoka volt. A török hódoltság alatt sem néptelenedett el. 1691-ben német telepesekkel bővült a lakosság. E németek (svábok) leszármazottainak 75%-át 1946-ban visszatelepítették Németországba. Középkori környezetben áll a festői fekvésű műemlék római katolikus templom, amely középkori alapokra épült újjá. Lábánál a római katolikus plébánia, amely korábban apácazárda volt. Érdemes a megtekintésre a patakot áthidaló két műemlék kohíd is. Visszatérünk a kék jelzésünkhöz, mely a község délnyugati szélén szolok, gyümölcsösök között vezet a Kálváriához. Innen, a messziről látható fenyoligetes emelkedés irányába megyünk. Felhagyott kőbányát érintve, annak felső peremén meredek kapaszkodó után nemsokára a Magas-erdő szélére jutunk. Belépünk, körülzár az erdő s csak Csobánka határában jutunk ki belőle. Erősen emelkedő meredek úton haladunk felfelé. Az út legfelső részén a Redinger-emléktáblát találjuk.

Redlinger Adolf nyomdász, a TTE (Természetbarátok Turista Egyesülete) elnöke volt hosszú éveken át. Nagy érdeme a Kevély-nyereg turistaház építésében megnyilvánult aktív tevékenysége. Emlékére a Kevély-nyereg ezen útszakaszát róla nevezték el 1962-ben. A turistaház később Stromfeld Aurél nevét vette fel, aki a Tanácsköztársaság idején min vezérkari főnök dicső haditetteket hajtott végre. Ezért a Tanácsköztársaság bukása után börtönbe került. Kiszabadulását követően a természetbarátok soraiba lépett és ott hasznosította katonai (tereptan, térképolvasás) ismereteit. Egy pad (?) őrzi ma már emlékét, mivel a turistaház a közelmúltban teljesen leégett. A volt menedékház 430m magasságban feküdt. A Nagy-Kevély 535m-es csúcsára a piros jelzésen vezet az út. A legszebb körkép a csúcs alatti tisztásról nyílik. Tekintetünk először az eddig bejárt útvonalat keresi. további utunkat is megmutatja ez az eleven térkép. A Kis-Kevély tövében Csobánka, a látkép hátterében a Dera-patak gyönyörű szurdokvölgye, Dobogókő fennsíkja látszik. A környék legnevesebb barlangja a Kis-Kevély meredek északi oldalában nyíló Mackó-barlang. Hossza kb. 30m, híressé Hillebrand Jenő itt végzett ásatásai révén vált. Így került elő a "kis-kevélyi penge", a barlangi medve kettéhasított szemfogából készítve.

A volt turistaháztól a út vezet a hegy alatti útcsomóponthoz. A jelzésű gyalogút Csobánkára vezet. Csobánka ősi község. 1299. évi okirat Borog néven említi. A pilisi ciszterciták birtoka volt évszázadokon át. A török hódoltság alatt elpusztult, majd szerb lakosokkal települt be. Ekkor kapta mai nevét, mely pásztorlánykát jelent. Műemléke az 1746-ban barokk stílusban épült görögkeleti templom. A útjelzés kikanyarodik az erdőből, s szép kilátást nyújtó Csobánkai-nyereghez vezet. Nemsokára elhagyjuk balról a Macska-barlangot, s a Szent-kút forráshoz érkezünk. Kies fekvésű búcsújáróhelyről kijutunk az erdő szélére. A Kovács (Dera) - patak széles völgyének nyugati oldalán haladunk. Az erdő egyre szebb lesz, s a völgy szűkül. A völgy kapujában, azaz a szurdok bejáratánál skanzenképpen meghagyott mészégető boksa az ősi foglalkozás máig élő hagyományait idézi (a többi kemence a szurdok kimeneti részén Pilisszentkereszt szélső házai előtt van. Belépünk a szurdokvölgybe. Mintha földrengés mozdította volna el, repesztette volna ketté a hegyfalat. A patak bal partját kísérő szűk, függőleges falú szakadék a több tonnás toronymagas mészkőszirtek látványát változatossá teszi a jobb partig húzódó erdő, a hatalmas mészkőtömbökről csobogó patak sok töbörrel és zuhataggal. Kecses fahidak ívelik át a kanyargós patakmedret, padok, esőbeállók, sőt tűzrakó helyek gondoskodnak a turisták kényelméről, pihenéséről. Mintha egy kicsinyített Tordai-hasadékban járnánk az az érzésünk.

A szurdok végén Pilisszentkereszt házait pillantjuk meg. A község nagy szerepet játszott az Árpád-házi királyaink életében. Már az államalapítás után megépítették első királyaink vadászkastélyát. Más nézetek szerint udvarház épült a Pilis-hegy tágas medencéjében. III.Béla király 1184-ben alapította itt a francia cisztercita rend kolostorát és templomát. Más adatok arról vallottak, hogy Öcséb esztegomi kanonok 1246-ban Pilisszentkereszten alapított kolostort a magyar pálos rend számára. Gerecze Péter 1913-ban végzett ásatásai, majd Gerevich László később folytatott vallatása megerősítették, hogy a ciszterciták temploma a legszebb francia koragótikus stílusban épült a Klastromkertben.

Három hajójának csaknem 60 méteres hossza megegyezik a budai Mátyás-temploméval Nagy érdeklődést keltett annak idején, hogy Gerevich László a templom kereszthajójában megtalálta Gertrudis királyné síremlékének darabjait. Így lezárult ama feltételezés, hogy a királyné megölése és eltemetése a Klastroligetben történt volna. Ugyanis itt is feltártak templomot, majd betemették. A 1932-ben a Kiskovácsi-pusztán is végeztek kutatást és napvilágra került egy középkori templom szentélye és oldalfala.

Természetjáró eseménynek volt színhelye a múlt században a rommezőhöz közel eső Klastromkút. Dr.Téry Ödön és Thirring Gusztáv kezdeményezésére többek támogatásával. 1888. szeptember 24-én itt született meg a Magyar Turista Egyesület megalapításának gondolata. Pilisszentkereszttől nyugatra letérve emelkedik a Pilis-tető 756m-es jellegzetes hosszan elnyúló gerince, a környék legszebb kilátópontja.

Pilisszentkeresztet elhagyva tulajdonképpen a Pilis-hegységet is magunk mögött hagyjuk, mivel a Visegrádi-hegység területén folytatjuk tovább utunkat. Földtani felépítése vulkanikus eredetű és úti célunk Dobogókő is egy egykori nagy vulkán köpenyének maradványa. Utunk során érintjük a rómaiak idejéből fennmaradt útszakaszt eredeti kövezésével. Dobogókon ugyanis római őrtorony állt, hozzá jól kövezett út vezetett. A Zsivány-barlang két párhuzamos sziklahasadék, melyeket egy kereszthasadék köt össze. Óriási vár romjaként hatnak. A hagyomány szerint IV.Béla menekülése itt is megfordult kincseit elrejtve. A kincs azóta is ott van, noha egy zsiványbanda is tudomást szerzett róla. Bár megtalálniuk nem sikerült, a hely jó búvóhelynek bizonyult. Innen a név.

A Három mező-réten át csakhamar elérjük Dobogókőt. A főváros környéki természetjárás bölcsője, történetének hőskora, első alkotásainak színhelye. Egy múlt századi " Turisták lapja" hasábjain olvassuk: " S ha majd egyesületünk úgy megnövekszik, mint én óhajtom - írja 1898-ban Pfinn József, a dobogókői faház tervezője - akkor utódainknak lelkes serege gondoljon büszkeséggel azokra kik hosszas fáradozással gyűjtötték a filléreiket s áldozták idejüket eszméjük megvalósításán." És 1898. június 5-dikén felavatták az első dobogókői menedékházat. A kis faház berendezése teljesen magashegyi jellegű volt. Télen nyáron üzemelt így hamar bázisává vált az idevezetett túráknak. Néhány év múltán kívánatossá vált egy nagyobb menedékház építése is. Az MTE (Magyar Turista Egylet) budapesti osztálya 1904. február 16-dikán - közgyűlésén - határozatot hozott egy nagyobb kőből épített menedékház építésére. 1905. szeptember 24-dikén volt az ünnepélyes zárókőletétel. Mindkét ház az MTE elnökének Eötvös Lórándnak a nevét kapta. A faházban 1984-ben a magyarországi természetjárás történeti múzeuma kapott helyet. Számos eredeti dokumentumot és természetjáró ereklyét láthatunk itt a magyarországi szervezett természetjárás első évszázadából. A kőházat jelenleg is az MTE üzemelteti.

Az idén fejeződött be felújítása és bővítése. Étkezőjében a betérő turista század eleji "angyalos" térképeket valamint a természetjárás hőskorának nagy egyéniségeinek fényképeit láthatja kiállítva. A koház mögött egy nagy sziklán Téry Ödön hatalmas bronz reliefje látható. Thirring Gusztáv emlékét Dobogókő meredek oldalában a Thirring-szikla őrzi. Az 1930-as években emléket állítottak az I. Világháborúban elesett turistáknak, melyet 1993-ban Peták István az MTE elnöke - akkor még az MTSZ elnökeként is - kiegészített a II. Világháború hősi halottainak neveivel.

A dobogókői kilátásról a valóságban kell meggyőződni. Közvetlen alattunk szédítő mélység, távolabb a Börzsöny, sőt kivételesen tiszta időben a nyitrai Zobor-hegy, a Selmeci Szittnya, a Magas-Tátra, az Alacsony-Tátra és a Gömöri-Érchegység csúcsai is láthatók. Dobogókő nevének forrása régi elbeszélések szerint abból ered, hogy ha megdobbantjuk zúg-búg, merthogy üres a belseje. A ma elfogadott Strömpl Gábor dr. féle értelmezés szerint viszont dobogó alatt valamely hosszan elnyúló hegygerinc ellaposodó, kiszélesedő részét értjük. Ebben az értelmezésben megközelíti a köznyelvben használt dobogó (pódium) alakját. Tehát nem dobogó-kőről, hanem valójában kő-dobogóról van szó. A sziklakilátóról nyíló pompás látvány után tovább indulva mintegy 200m-rel lejjebb a Bükkös-patak katlanjába jutunk.

A patakkal a Sikárosi-réten találkozunk testközelben. A rét túlsó szélén van a Sikárosi-erdészház, s mellette Lenkó Ede emlékműve. A Bükkös-patak szép, összezáruló völgyében találjuk a bővizű Schubert-forrást, melyet a Vasas Természetbarát Egyesület 1960-ban foglalt a TTE alapítójának az elmékére. Innen az Öregnyílás völgyébe jutunk. Észak felé fordulva nemsokára az alattunk fekvő mély katlanban megbújó Pilisszentlászló községbe jutunk. A település története összefonódik az itt állott pálos kolostorral. Maga a község évszázadokon át koronauradalmi terület. A török hódoltság után ismét a pálosoké lett. Szentgály Ágost rendfőnök építteti a régi kolostor helyén a mai templomot 1772-ben. A községet elhagyva emelkedő után leereszkedünk a Pap-réti erdészházhoz, innen 1 km-re útcsomópont van. A jelzés visszahajló ösvényen balra fordul. Szép útszakaszon, az Urak-asztala meredek északkeleti oldalában vezet gyalogösvényünk. A Hajlékos-bérc nyugati oldalán emelkedünk felfelé, a Barát-halom szép, szabályos gerincére jutva. megkapó a kilátás a hegy sziklás nyúlványáról a Borjúfőről. Innen már lefelé visz utunk. A Sóstó-rét és a Sós-hegy után az erdőből kilépünk és szembe tűnik a nagyvillámi kilátó, melyet 1933. október 8-dikán a Magyar Turista Szövetség XX. Vándorgyűlésén avattak fel. A csúcsra épült toronyból teljes körkilátás nyílik, mely a közeli környéken a legszebb. A visegrádi Fellegvár romjaihoz kék kereszt jelzésen jutunk.

A visegrádi vár legkorábbi részeinek megépülése IV.Béla királynak és feleségének Saszkarisz Máriának a tatárjárás után, az ország védelmét fokozó építő tevékenységéhez köthető. A fellegvár építése 1246-ban kezdődött és 1260-ban fejezték be, míg az alsó vár építése 1250 elején kezdődhetett és legkésőbb az 1260. év derekáig húzódhatott. A várat IV.Béla ezután - pápai hozzájárulással - feleségének adományozta. Nagyobb jelentőségre az Anjou-korban tett szert a vár. Károly Róbert - Csák Máté halála (1321) után - 1323-ban Temesvárról Visegrádra tette át székhelyét. Itt őrizték a koronát is. A Visegrádi Kongresszus székhelye a Fellegvár lovagterme 1335-ben. Nagy Lajos 1370-ben - lengyel király is lévén - a lengyel koronát is ide hozatta. A szerencsétlen sorsú II. (Kis) Károly - akit még Nagy Lajos pártfogolt nápolyi hadjárata során - az özvegy királyné, Erzsébet felbujtására Forgách Balázs által okozott halálos sebébe a várban halt meg 1386. február 24-dikén. Zsigmond király is itt tartotta székhelyét. 1401-ben az ellene lázadt urak itt vetették fogságba, majd Siklós várába vitték.

Zsigmond halála után utóda Habsburg Albert 1439 nyarán, Esztergomból személyesen a visegrádi várba hozta a koronát. Ez év október 27-én bekövetkezett halála után a főurak egy része - a török veszéllyel szemben - I.Ulászló lengyel királyt kívánta a trónra helyezni. Erzsébet az özvegy királyné természetesen születendő gyermekét szerette volna a trónon látni. Ezért unokatestvérével Cillei Ulrikkal tanácskozta meg a korona elrablását. A végrehajtásra udvarhölgyét Kottanner Jánosnét (szül. Wolfram Ilonát) szemelte ki. " Én bizony nagyon megijedtem, mert ez súlyos kockázat volt számomra és kis gyermekeim részére is " - írja emlékirataiban Kottanner Ilona. Végül elvállalta. Választott segítőtársával az ötszögű toronyból - a koronakőr gyengélkedése miatti távollétében - nehézségek ellenére a Szent Koronát ellopta 1440. február 22. éjjelén és a Duna jegén át Komáromba vitte. A korona elrablását követően megszületett csecsemőt V.László néven - két hét múltával - Székesfehérváron megkoronázták. Mind a fellegvár, mind az alsó vár Mátyás király korában élte fénykorát. A visegrádi vár a török hódoltság megszűnése után jelentőségét veszítette és pusztulásnak indult. Viszonylagos állagmegóvását az Országos Műemléki Felügyelőség 1993-ban befejezte így érdemes a megtekintésre. Útikalauz a TKM (Tájak Korok Múzeumok) 250.sz. füzete. Visszatérve a jelzésre a hegy Duna felöli oldalát borító szép erdőben nagy kanyarulatokkal erősen lejtő úton érjük el az alsó erődítmény rendszert, a Salamon-toronnyal és az északi várkapuval. A Mátyás király utcában ne mulasszuk el megtekinteni az egykori királyi palotát a Mátyás király Múzeumon belül. Innen már rövid az út a Duna partjához a kompátkeléshez.

Az utunkról többet a képek beszéljenek.
/ A képek az Unilever SE tulajdonát képezik ! Bárminemű terjesztése a terjesztő lelkére van bízva, mivel úgyis terjesztik: irodai falinaptárokból visszaköszönve /